1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. hsz

II. ik

[←bele ]

<érzelmileg színezett m-okban, nyomósításul:> mily nagyon. ó, be jó!

[hangkit]

1. (tn is ) erős lendülettel, keményen hozzáér valakihez, valamihez. ▸ az asztalra üt | (tn is ) így fájdalmat okoz. üti a lovat; fejbe üt valakit; ▸ valakinek a körmére üt ▸ a szájára üt | (tn is ) támad, bánt valakit. ha teheti, üt rajta egyet.

2. ▸ lovaggá üt valakit

3. erőteljesen valamihez érint. a pohárhoz üti a gyűrűjét. | vmely testrészével valamibe ütközik. kőbe ütötte a lábát. | ▸ ütik a kártyát

4. sp is (vmely eszközzel) megütve elröpít, vhova juttat. a kapuba üti a labdát. | ját <tekében bábot> eltalál, feldönt. kilencet ütött.

5. lendületes mozdulattal valamibe, valaminek a felületére juttat valamit úgy, hogy ott maradjon. szeget üt a falba; pecsétet üt valamire; ▸ csapra üti a hordót

6. <ütőhangszert> megszólaltat. üti a dobot. | zene <ütemet> szabályos koppantásokkal, kézmozdulatokkal jelez. üti a taktust. | <óra időpontot> hangosan jelez. ötöt ütött. | (t. n.) ▸ ütött az óra

7. tn <villám> belecsap valakibe, valamibe. | <kif-ekben.> ▸ guta szél üt valakit, valamit | ▸ üsse a mennykő part a patvar!

8. tn ▸ mi ütött belé hozzá?

9. tn nép biz hirtelen érzékel valamit. bűz ütött az orrába.

10. ▸ valami üti a markát, tenyerét

11. tn ▸ rajtunk üt

12. <nyílást> ütve létrehoz. rést, léket üt valamin; sebet üt valakin.

13. <kif-ekben.> ▸ olajat üt ▸ tojást üt valamibe, valamire

14. <kif-ekben:> (gyorsan) létesít, rendez, kelt. sátort, tábort üt; zajt üt; ▸ pártot üt valaki ellen

15. (t. n. is ) ját kártyában: <ütőkártya> a szabályok szerint magával visz vmely kisebb értékű lapot. az ász minden lapot üt. | (t. n. is ) sp sakkban: lépéskor az ellenfél bábját a tábláról leveszi és a saját bábját a megüresedett mezőre teszi.

16. biz nincs összhangban valamivel, nem illik hozzá. ezek a színek ütik egymást.

17. tn ▸ valakire üt

[?fgr ]

1. mit a világ vmely jelenségét megszemélyesítő, az emberek életébe tevékenyen beleavatkozó emberfölötti lény. a görög istenek; a háború istene.

2. (gyak. tulajdonnévszerűen) egyistenhivők hitében: a világ teremtője, ura és fenntartója, a legtökéletesebb személyiség. ▸ isten anyja ▸ isten fia ▸ ha van isten az égben! ▸ istennél a kegyelem! ▸ magához vette az isten ▸ istenben boldogult | <kif-ekben, rendsz. elhomályosult jelentéssel.> ▸ adjon isten jó napot jó reggelt jó estét ▸ isten hozott hozta! ▸ fogadj isten! ▸ isten veled áldjon! ▸ isten éltessen áldjon meg az isten! ▸ isten fizesse meg! ▸ hála istennek! ▸ ha istent ismersz ▸ bizony isten isten a tanúm ▸ isten mentsen őrizzen ▸ verje meg az isten az isten akárhová tegye! ▸ az istenit neki! ▸ édes jó istenem teremtő istenem ▸ mit tesz ad isten!

3. nagy hatalom (megtestesítője). földi istenek. | ▸ valaki valami az istene a hasa az istene! ▸ isten háta mögött ▸ majd megveszi az isten hidege ▸ isten neki, fakereszt ▸ nem ismer se istent, se embert

[?←is ‘ős’(<fgr) v. iráni ]

1. nyílvessző. ▸ egyenes egyenesen, mint a nyíl ▸ sebes sebesen, mint a nyíl

2. vál <kif-ekben:> ártó tevékenység, ill. ennek sebző hatása. a gúny nyilai.

3. irányt mutató v. utaló, → alakú jel. a nyíl irányában. | ehhez hasonló alakú dísz (pl.: harisnyán).

4. nép rég nyílhúzás. | (jelzőként) tört ezzel kisorsolt <föld>.

[ fgr ]